Magyar
Videok Győri Balett korszak

Az Igazság Pillanata - Federico Garcia Lorca emlékére
Koreográfia: Markó Iván
Díszlet, Jelmez: Gombár Judit

Az Igazság Pillanata (részlet - Forradalom)

Az Igazság Pillanata (részlet - LIBRE)
Az Igazság Pillanata (részlet - Bernarda)
Az Igazság Pillanata (montázs - Main Title)
Az Igazság Pillanata (részlet - Bikaviadal)

Jézus az ember fia (részlet)

rendező: Jászi Dezső
díszlettervező: Gombár Judit
jelmeztervező: Gombár Judit
koreográfus: Markó Iván

szereplő(k):
Markó Iván (A pap, Jézus)
Ladányi Andrea (Mária)
Horváth Gizella (Erzsébet)
Kiss János (A keresztelő)

Markó Iván: AZ ÁLMOK URA (montázs)

markó ivánGYŐRI BALETT

A Magyar Állami Balettintézet végzős növendékei által alapított együttes 1979-ben, az új győri színházépületben kezdte meg pályafutását, Markó Iván vezetésével.

A Győri Balett a városban és a régióban hamar népszerűvé vált, a hazai közönség meghódítása után rövid idő alatt nemzetközi sikereket ért el. Az évadonkénti két győri bemutató mellett több ősbemutatót tartott Budapesten, Bécsben, Athénban, Párizsban. Fellépett a Milanoi Scalaban, a Bayreuth-i ünnepi Játékokon, a Szöuli Olimpián. Turnézott Ausztriában, Németországban, Amerikában, Japánban, Olaszországban, Angliában, Kínában, Indiában, Oroszországban. Több alkalommal szerepelt cseh, román, szlovák városok színpadain, balettjeit láthatta a dán és izraeli közönség is. 1983-ban a Baltimore-i Világ Színházi Fesztiválon a bemutatott 27 produkció közül a Győri Balett nyerte el a kritikusok díját.

Forrás: Magyarország a XX. században / A magyar balett

1979-ben az akkori végzős balettintézeti évfolyam – saját kezdeményezésre – Markó Iván külföldről történő hazahívásával és igazgatói megbízásával – megalakította a Győri Balettet. Az Operaház, majd Maurice Béjart A 20. század balettje nevű világhírű társulatának szólistája igen termékeny, fáradhatatlan és nagy fantáziájú koreográfusnak bizonyult, aki a növendékeket hallatlan társulati fegyelemre, szívós munkabírásra és a színpad iránti alázatra nevelte. Táncosai számára mindig személyre szóló, testre szabott feladatokat adott, s valamennyiükből ki tudta hozni rejtett képességeik és adottságaik legjavát. Olyan szólistákat nevelt fel, mint a már évek óta szabadúszóként működő Ladányi Andrea, a koreográfusként működő Krámer György, illetve Bombicz Barbara, Demcsák Ottó, Kiss János, Müller Ervin vagy William Fomin.

A klasszikus balett-technika és a Béjart-i modern formanyelv ötvözetéből – s nem utolsó sorban művésztársa, a díszlet- és jelmeztervező Gombár Judit segítőkész együttműködésével – ugyanúgy teremtett az újdonság erejével ható, látványos táncszínházat (Stációk), mint neoklasszikus „fehér balettet” (Évszakok).

Koreográfiáiban foglalkozott az ember és a világegyetem (Izzó planéták), az ember és a vallás kapcsolatával (Jézus, az ember fia), a társadalmi brutalitással (A csodálatos mandarin), az elszegényedéssel (Az élet peremén) és az elidegenedés különböző válfajaival (Don Juan árnyéka rajtunk).

Színpadra aktualizálta az orosz történelmet, és „megjósolta” a szovjet társadalmi rend közelgő felbomlását (Bulgakov és a többiek), de meg tudta jeleníteni Federico García Lorca költészetének szubsztanciáját is (Az igazság pillanata). {III-538.} Zenei választásában – Orfftól (A nap szerettei) Ravelig (Bolero, La Valse), Csajkovszkijtól (Az álmok ura) Wagnerig és Mendelssohnig (Madarak voltunk), a klasszikus japán zenétől (Szamuráj) Ravi Shankar szitármuzsikájáig – rendre a klasszikus és 20. századi koncertirodalom értékes darabjait használta fel.

Rendhagyó volt az indulás, és rendhagyó a fogadtatás is. Az 1980-as évek végéig, évi két-három új győri bemutatóval s rendszeres „budapesti szezonnal” (a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején) – az Operaház egy-egy kiemelkedő premierje ellenére (Seregi: Rómeó és Júlia, 1985) is –, a Győri Balett került a hazai balettéletben az érdeklődés középpontjába.

Együttműködésük 12 éve alatt, a lebonyolított több mint hatvan külföldi turnéval, a magyar balett kortárs törekvéseit a nemzetközi színpadokon és fesztiválokon ugyancsak szinte kizárólagosan ez a társulat képviselte; saját sikerei által (pl. a Baltimore-i Nemzetközi Színházi Fesztivál győzteseként (1986) világszerte a magyar balettművészet egészének hírnevét is erősbítve.