English
Rómeó és Júlia Jeruzsálemben

Bevallom, sosem voltam még balettelőadáson. Biztos nagyon szép, nagyon jó - gondoltam -, de a drámát vagy a komédiát inkább verbálisan és arcjátékon keresztül értem és élvezem.

Kezdő balettnézőként, ezért egy meglehetősen egyszerűsített alapon döntöttem a Rómeó… mellett. Az egyszerű alap nagyjából két név: az egyik Markó Iváné (ez helyénvaló érv egy balett mellett), a másik pedig Verebes István (ez nem annyira helyénvaló érv, viszont olyan bizarrnak tűnt, hogy kellően kíváncsivá tett). Hát „ez” még balettozik is? Nem hiszem el.

Ráadásul a MűPA a helyszín, amelynek Fesztivál Színházában eddig még nem jártam. Most már igen. Végre még egy „nagyszínház”, ahonnan az utolsó sorból is ragyogóan látni a teljes színpadot. Nem lóg be az előző sorból fej, váll miegymás a 2/3-ad színpadképbe, ahogy ez a legtöbb régi színháznál működik (többek közt ezért is vagyok kamaraszínház rajongó).

Az ismertető szerint Markó Iván Shakespeare legendás szerelmi történetét álmodta a 21. századi Jeruzsálem történelmi falai közé. Mivel cseppet sem mozgok otthonosan a „balett nyelvben”, ezért, a Shakespeare tragédia ismerete nélkül nem sokat értettem volna az eltáncolt történetből. Annyit igen, hogy gyönyörű, szenvedélyes a tánc. A díszlet leginkább egy sátort idéző ponyva, amely le-fel süllyedve varázsolja elő a szereplőket. Markó nyitja-zárja az előadást. Az elején narrátor, röviden beszél, de ennyi idő alatt is érezhető a karizmája. A végén viszont nem értettem a szerepét. Verebes is eltáncolja, amit kell, nem türemkedik előtérbe. Végül is most a fiatal táncosok a főszereplők. Hihetetlen az energiájuk. Szépek, feszesek.

A zenéért meg önmagában is érdemes beülni a nézőtérre. Átütő, szenvedélyes, forrón izzó, amikor drámai. Nagyon bensőséges, gyengéd, amikor szeretet, harmóniát sugároz. Ez a klezmer és arab zene Jávori Ferenc-módra, ötcsillagos.

Forrás: http://szinhazesmiegymas.blogter.hu